Úgy gondolom mindenki máshogy éli meg a holtpontokat, illetve mindenki életében mást jelentenek a holtpontok.
A testépítésben - szerintem - mindenki holtpontja hasonló lehet: a pillanat, amikor elgondolkozol megéri e vajon ezt csinálnod, megéri e annyi mindenről lemondani...
Nálam úgy érzem most jött el ez a holtpont vagy inkább mélypont (egy kib.szott vulkán alja lávával beborítva).
Megosztom Veled/Veletek, hogy ne érezzétek magatokat ebben a helyzetben egyedül.
Többszörösen minden a nyakamba zuhant az elmúlt 1 hónapban:
-nincs munkám - illúzióromboló biológusként munkanélkülinek lenni.
-a barátom minden nap elmondja nekem milyen ocsmány izmos vagyok (nem túlzok, szó szerint ezt mondja minden nap). -> Szerintem még izmos sem vagyok, nemhogy ocsmány izmos. De mit ne mondjak, szeretnék az lenni. :)
Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, hogy mondhat bárki bármit, ha a legfontosabb ember nem dicsér vagy nem ismer el.
Mindemellett jön még az, hogy én nem látom magamon a fejlődést. Mások látják, én nem.
Egyelőre a saját szememben jobban hasonlítok egy malacra (persze egy kedves kis vietnámira), mint egy fitness versenyzőre (spoiler: nem vagyok az, de szeretnék az lenni).
Imádok edzeni, de mostanában volt időm gondolkozni (hurrá), úgy mindenen.
Hogy mennyi mindenről mondtam le ezért a sportért?
-rengeteg közös ebédről
-jelen állás szerint mondhatni a nyaralásról (nem érzem, hogy megérdemelném, hogy elmenjek nyaralni, de közre játszott az is, hogy "Akkor hogy vigyek 4 kg csirkét, zöldséget, túrót meg zabot magammal egy 8 órás útra?"
-sok közös programról - "Á, nem megyek, edzenem kell"; "Fáradt vagyok"
-rengeteg süteményről - amit annyira nem bánok.
-és még ki tudja mikről, amik most estére már nem jutnak eszembe.
Megéri e? MEG.
Úgy gondolom, hogy ha Te elolvastad eddig ezt a bejegyzést, akkor valahol együtt érzel velem.
Neked is elmondták már, hogy tönkre fogod tenni magad és minek iszod ezeket a "porokat"?!
Nekem is. Minden nap.
Minden egyes nap végighallgatom, hogy tönkre fog menni a vesém, hogy miért nem eszem süteményt, hogy élvezzem az életem.
Miért gondolja bárki, hogy nekem rossz minden reggel zabkását enni?
Én döntöttem úgy, hogy zabkását akarok enni minden reggel.
Imádom a zabkását. Nagyon.
Sokszor már inkább kerülöm a beszélgetést olyanokkal, aki nem fitneszfejűek. Nem azért, mert introvertált vagy antiszociális vagyok. Hanem mert már annyiszor elmagyaráztam mindenkinek, hogy ez az egész nem arról szól, hogy salátát eszem, koplalok és fél napot állok az ellipszistréneren.
Talán ezért magányos minden testépítő. Vagy azért barátkozik minden testépítő egymással.. Mert más nem éri meg őket.. Vagy csak engem nem ért meg senki (Nem vagyok otthonülő vakond, van sok barátom, kívülállókra gondoltam.)
Megéri e? Még mindig MEGÉRI.
Ez a sport szebb, mint bármi. Ad egy gerincet az életnek. Az életednek, hogy reggel kelj fel, egyél, menj el dolgozni, menj el edzeni. Azért menj el edzeni, mert szeretsz.
Utálom azt hallgatni, hogy "Le kell menni edzeni". Nem kell. Ez egy választás. Akarj edzeni.
Mindenkinek lesznek holtpontjai. Nekem is vannak. De felálltam. Fel kell állnom. És NEKED is fel kell állnod. :)
Ha bármibe belekezdtél és úgy érzed ez jó neked, soha ne add fel. Legyen az testépítés, futás, néptánc vagy... a pizzasütés. Ha örömödet leled benne, akkor csináld és ne hagyd, hogy mások eltántorítsanak a céljaidtól a kétkedésükkel.
Esetleg, ha valaki azt mondaná, hogy nem fog menni. Ne aggódj, magára gondolt, nem Rád.
Elég nagy összevisszaság lett a vége, de a lényeg az, hogy holtpontok kellenek ahhoz, hogy mindig erősebben haladjunk tovább a céljaink elérése felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése